A Higgs-bozon nyomában

Január 11 és 14 között egy csapatnyi kiváló baár-madasos „fizikus” a nagy reformátorok által híressé tett genfi utcákat járta. Meglátogatták a Reformáció emlékművét, mely 100 méter hosszan nyúlik az egykori várfal helyén, látták Kálvin János székét a Szent Péter-katedrálisban, sétáltak a róla elnevezett utcában, hajóztak a Genfi-tavon, miközben 140 méter magasan porlasztotta fejük felett a Jet d’Eau vizét az északi szél. Jártak az elegáns szállodasoron, ahol 1898-ban Sissi királynét egy olasz anarchista meggyilkolta, láttak svájci órát kirakatban és virágból építve, ettek csokit és sajtfondüt ­– de mindezeknél is izgalmasabb  volt annak a hatalmas detektornak a meglátogatása, mely egy óriási földalatti csarnokban található, 100 méterrel a föld felszíne alatt a 27 km hosszú nagy hadronütköztető körön (LHC).  A CMS nevű detektor a CERN-ben zajló részecskefizikai kutatások egyik alapeleme. Segítségével sikerült a Higgs-bozon létezését bizonyítani, ami Nobel-díjat is hozott három fizikusnak. Miért is láthatták mindezt fiaink és leányunk, hiszen a csapatnak egy hölgytagja is volt?

Asztalos Bogdán, Balogh Menyhért, Blum Balázs, Forrai Botond, a fizikaversenyek és OKTV-k többszörös győztesei és néhány ifjabb fizikusjelölt, Dávid Eszter, Jakus Balázs, Nenezics Patrik és Makovszky Mihály Horváth Norbert tanár úr vezetésével egy hasonló, persze teljesítményében „valamivel” kisebb detektor építésébe kezd. Ehhez megnyerték a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának támogatását, amely lehetővé tette számukra ezt az egyedülálló kísérletezést. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket, esetleg egy újabb bozon felbukkanását. Ki tudja?