NAGYBEREGI DIÁKOK ÉS AZ 1956-OS ESEMÉNYEK EMLÉKEZETE

Ebben a tanévben ősszel fogadtuk testvériskolánk, a kárpátaljai Nagyberegi Református Líceum diákjait és tanárait.

Mivel csak néhány nap választotta el látogatásukat az 56-os események évfordulójától, több olyan programot is szerveztünk számukra, amelyen méltó módon tiszteleghettünk a hősök előtt. Emlékünnepségen vettünk részt Győrben, koszorúztunk a Széna téren, megnéztük a Nemzeti Múzeum kiállítását.
De ezek mellett számos „vidámabb” programon is részt vehetett a csoport. Hogy milyeneken? Íme, két beszámoló...

Reméljük, jól érezték magukat vendégeink. Jövőre is várjuk őket sok szeretettel!

A nagyberegi diák beszámolója

Az elmúlt héten ismét megrendezésre került a nagyberegi diákok utaztatása testvériskolánkba, a budapesti Baár-Madas Református Gimnáziumba. Ami nagy megtiszteltetés volt a számomra, mert én másodjára élek ezzel a lehetőséggel. Ez a program a múltban is jelen volt, de most másodjára történik a Covid óta.

A diákok az út során nem tanórákban vettek részt, hanem Budapest és környékének felfedezésében. Továbbá nemzeti ünnepünkre: 1956.október 23-ára emlékezhettünk meg. A diákjaink fogadó családoknál voltak elszállásolva, ahol új kapcsolatokra tehettek szert és barátokat szerezhettek. Ezen a kiránduláson kilencedikes és tizedikes diákok vettek részt.

Most egy kis rövid beszámolót szeretnék adni az én részemről. Hétfő reggel három busszal indultunk el erre a négy órás útra. Rövidesen megérkeztünk, és kis várakozás után egyenként találkoztunk a fogadó diákjainkkal. Mindenki külön-külön megismerkedett a fogadó családjával.

Kedden Győrbe mentünk vonattal, de azelőtt meg kellett mérkőznünk a metróval, ami csúnyán otthagyott 3 embert. Hogy ezt honnan tudom? Úgy, hogy én is azon emberek egyike voltam. Győrben egy október 23-i megemlékezés várt bennünket, amit egy rövid, 20 perces szabadidő követett. Láthattunk Boldog Apor Vilmosról egy ismeretterjesztő előadást és többek között Szent László hermáját.

Szerdán, Tombor László igazgató úr köszöntőjével kezdtük a napot. Igazgató úr bemutatta az iskolát, és a gimnázium diákjaival egy rövid dicsőítéssel folytattuk a napot. Ezután indultunk városnézésre, úgy, hogy már odafigyeltem a metrókra. Később találkoztunk József Attilával (a szobrával). Megnéztük a Magyar Nemzeti Múzeumot és a Pénzmúzeumot, ahol mindenki megpróbálkozhatott felemelni egy arany rudat. Ezt követte a személyes kedvenc programom, a bringóhintózás, ahol egy pedálos jármű várt minden 5-6 fős csoportra. Egy kérdéssort kapott mindegyik csapat és egy térképet, hogy felkeressük a válaszokat a Margit-szigeten. A végén persze az én csapatom győzött. Utána a Vígszínházban megnéztük a Pinnokió című előadást.

Csütörtökön először az iskolában voltunk, és néptáncoltunk. Utána megnéztük a Városligetet és a Magyar Zene Házát. Ez egy különleges élmény volt a számomra.

Pénteken fájó szívvel búcsúztunk el a barátainktól. Igazán kihagyhatatlan volt ez az utazás számomra és nagyon kedvesek és befogadóak voltak velünk. Remélem továbbra is folytatódik ez a tradíció, és sok más diák is tapasztalhatja ezt az érzést.

 Írta: Dávid Szilárd Nagyberegi Református Gimnázium, 10. osztályos tanuló

A nagyberegi tanár beszámolója

Az elmúlt héten, október 13-17-én került sor a Nagyberegi Református Líceum diákjainak látogatására a budapesti Baár-Madas Református Gimnáziumba. A két iskola kapcsolata régre nyúlik vissza, ugyanakkor a koronavírus miatt a közös találkozások egy ideig szüneteltek. A diákok az út során nemcsak közös programokon vehettek részt a fogadó diákokkal, hanem felfedezhették Budapest és környékének érdekességeit. Továbbá nemzeti ünnepünkre, 1956.október 23.-ra emlékezhettünk meg. A diákjaink fogadó családoknál voltak elszállásolva, ahol új kapcsolatokra tehettek szert és barátokat szerezhettek. Ezen a kiránduláson kilencedikes és tizedikes diákok vehettek részt, összesen 22-en.

Hétfő reggel indultunk útnak, mely során rögtön az elején a határátkelésnél ki kellett próbálnunk az új beléptető rendszert, de egy hajnali fotó és ujjlenyomat vétel után sikeresen belépett mindenki a schengeni övezetbe.

Dél körül megérkeztünk és kis várakozás után egyenként találkoztunk fogadó diákjainkkal és megismerkedtünk azok családjaival.

Október 14-én, kedden vonatra szállva Győrbe utaztunk. A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közös, Nemzeti Emlékezet Napjai című programsorozata ma délelőtt nyílt meg az Apátúr-ház előtt. A rendezvény a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás 20. századi történetének társadalmi következményeit mutatta be számunkra kiállításokkal, előadásokkal, filmklubbal és színházi produkcióval.

A programsorozatot Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese és Székely Zoltán, a Rómer Múzeum igazgatója nyitotta meg.

Máthé Áron két gondolat mentén beszélt a sorozat céljáról: „vannak helyzetek, amikor semmi sem fontosabb, mint az emlékezet”, és a közösségeket „a történetek” képesek igazán egyesíteni. Felidézte: a diktatúrák nemcsak elhallgatták, de át is írták a múltat; feladatunk, hogy visszavegyük saját történeteinket, és „benépesítsük” a közelmúlt évtizedeit a valós szereplőkkel és hősökkel. Külön köszöntötte a Kárpátaljáról érkezett diákokat és pedagógusokat is. Ezt követően Boldog Apor Vilmos püspökre is megemlékeztünk, illetve megismerkedhettünk Győr város nevezetességeivel, így pl. Szent László hermáját is megtekinthettük.

Október 15-én szerdán az iskolában köszöntött minket Tombor László igazgató úr. Innen tovább indulva Magyar Nemzeti Múzeum tárlatain keresztül körbejártuk a magyar történelem állomásait. A nap második felében a Pénzmúzeumban kaphattunk betekintést a különböző helyek és idők fizetőeszközeinek különlegességeibe. A nap fénypontja mégis az interaktív feladatokkal tarkított bringóhintózás volt. Ennek során a Margitszigeten feladatokat teljesítve kellett a különleges járművekkel közlekednünk. A nap zárásaként a Vígszínházban tekinthettük meg a Pinokkió című előadást, amely nagy élmény volt mindenki számára.

Csütörtökön, október 16-án Baár-Madas Gimnázium diákjaival közösen töltöttük a napot: néptáncoltunk, közösen énekeltünk, illetve kiselőadás formájában bemutattuk egymásnak a két iskolát. Ezt követően útnak indulva megkoszorúztuk a Széna-tér 56-os emlékművét, majd az ötvenhatosok terére látogattunk el. Az ott lévő emlékműnél Felső Tímea a fogadóiskolánk szervezőpedagógusa kalauzolt el bennünket.  A délután folyamán még sikerült eljutnunk a Magyar Zene Házába, ahonnan mindenki feltöltődve indulhatott haza a befogadócsaládjához.

Október 17-én délelőtt még az iskolában töltöttünk egy kis időt, majd elbúcsúztunk a Baár-Madas Gimnázium diákjaitól és felejthetetlen élményekkel indultunk haza.

Köszönjük a csodás pillanatokat a Baár-Madas Gimnáziumnak, illetve a Rákóczi Szövetségnek, hogy a diákutaztatási program keretein belül támogatták kirándulásunkat.