DÍSZEBÉD ÉS A MAGYAR NARANCS

Az immár hagyománnyá vált díszebéden Igazgató Úr felidézte az elmúlt évekhez kapcsolódóan a már klasszikussá vált filmszatíra, A tanú ikonikus jeleneteit: a kurta szoknyától kezdve a memóriavizsgálaton és az Anyám tyúkján, a börtönkoszt-tarhonyán át egészen a magyar narancsig, mely "kicsit sárgább, kicsit savanyúbb - de a miénk".

Az utóbbi metafora azonban sem a díszebédre, sem a hangulatra nem állt meg, tudnillik senki sem érezte magát sem sárgán, sem savanyúan. Egyvalami mégis maradt: a MIÉNK, a gimnázium légköre, az öröm, a hálaadás, a közösség megélése, ami kincs, ajándék és útravaló.