Vizespapír gyűjtés vagy vizes papírgyűjtés?

Az idei iskolai papírgyűjtésről írt soroknak azért nehéz címet adni, mert a sokévi átlagtól eltérően, a külső körülmények messze elmaradtak az ideálistól. Ugyanis borongós, hideg, és több alkalommal esős volt ez a hét. A „legdurvább” a szerda volt, amikor reggel esőben kellett dolgozni, majd a délelőtt folyamán nemcsak elállt az eső és felszakadozott a felhőzet, hanem még a nap is kisütött. Ám amikor fél 3-kor a délutáni műszak munkához látott, az eső is elkezdett esni…

A tavaly kipróbált autóparkolós helyszín ismét jól vizsgázott, és az autóval érkezők többsége is alkalmazkodott az ezekre a napokra kialakított körforgalomhoz, így komolyabb indulatok nélkül telt el a hét, amit külön is köszönünk. A papírok összekötözését is sikerült a legtöbb esetben otthon hibátlanul megvalósítani, így az önkéntesek mérlegelési és rakodási munkája könnyű volt. Bár az összmennyiség ismeretében ez kicsit furcsán hangzik, ugyanis az öt nap alatt több mint 13 tonna gyűlt össze, amit ők mozgattak meg…

Az időjárás hatása érződött az egyes műszakok terhelésében is. A képek között szereplő grafikon az összegyűjtött papírmennyiség időbeli eloszlást szemlélteti.

Az iskola egyes részei közötti megoszlás nagyjából a szokásos volt: az alsósok az egy tonnát kicsit meghaladó mennyiségükkel az egész papírhalom 8,5%-át hozták, a felsősök a 3,6 tonnájukkal a 27,6%-ot. A gimnazisták közül a fiatalabbak 4,3 tonnát gyűjtöttek (ez az összmennyiség 33,3%-a), de ennek a mennyiségnek a több mint 40%-át egyetlen osztály, a 9. d hozta. A nagyobbak szűk 4 tonnával éppen alatta maradtak a 30%-nak. Viszont örömteli volt, hogy a végzősök idén aktívabbak voltak a sokévi átlagnál, főleg a 12.d tanulói. Így az ő markukat (is) szép summa üti majd, hisz a papírért kapott pénz az osztálypénztárokat gazdagítja.

Az öt és fél megpakolt konténerbe számos tankönyv is bekerült, „hála” a folyamatos, és ésszerűnek egyáltalán nem nevezhető tankönyvcseréknek. De ezek a példányok legalább újrahasznosulnak majd… „Nagy fogásra”, „ritka kincsre” idén nem bukkantunk, leszámítva pár értékes és megmentett könyvet: három 100 éves Jókai kiadást, Féja Géza munkáinak első kiadását…

A cím szójátékára utalva érdekes számításokat lehet végezni a konténerbe eső csapadék súlynövelő hatásáról, amely bármily meglepő is, nem jelentős. Viszont arra elég lehetett volna, hogy elvegye a munkát végzők kedvét, és rossz hangulatúvá tegye ezeket az órákat. De ez nem sikerült neki, és a kedvezőtlen időjárás ellenére mindenki lelkes volt, és élvezte a közösen végzett munkát. Köszönjük!